2012. május 
"A kultúrának jelentős feladata van az országok, a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztésében."
Intézetük rengeteg izgalmas programnak adott otthont az elmúlt jó néhány év során. Örömmel tapasztaltuk, hogy szinte minden rendezvényükön teltház volt. Ami különösen meglepő, hogy több fiatalt is találni a látogatók között Mi lehet a sikerük oka? Mi az, amivel be tudják vonzani a közönségüket?
Azt hiszem, hogy az Intézetnek jó neve van és ez nagyon fontos. És ez a jó név ez nem egy igazgatónak a munkája. 1993 óta működik a Szlovák Intézet, és azt hiszem, hogy az elődeim jó munkát végeztek. Ez megmutatkozik azon is, hogy szeretnek ide járni az emberek. A következő igazgatónak mindig az a feladata, hogy megbirkózzon azzal a kihívással, amit ez a jó név jelent és sikerüljön továbbra is fenntartani ezt a színvonalat. Ennek elengedhetetlen része, hogy olyan programokat tudjunk összeállítani, ami érdekes a közönségnek. Itt két szálon megy a munka, egyik oldalon ott vannak azok az elképzelések, amik az igazgató vagy a munkatársai fejében jönnek létre, másik oldalon azok a javaslatok, amiket a közönségtől kapunk, vagy akik programokat akarnak szervezni itt az Intézetünkben. Ez a két dolog összekapcsolódik és ebből kifolyólag sikeresen tudjuk a színvonalat tartani.
Több rétegű a közönségünk, és azok, akik bejárnak az Intézetbe. Vannak olyan látogatóink, akik évek óta visszajáró vendégeink, és mi ezt nagyra becsüljük. Ami nekünk különösen fontos és örvendetes, hogy bejárnak a fiatalok is. Ez persze a programtól is függ. Vannak olyan programok, amik érdekesek a fiatal közönségnek, a fiatal történészeknek, szlovakistáknak a szomszédos ELTE-ről. Arra is törekedtünk, hogy az egyes rendezvényeket célközönségnek ajánljuk, és remélem ebben elég sikeresek voltunk.
Mit érez személyes sikerének, amire büszke, hogy az Ön vezetése alatt valósulhatott meg? Esetleg egy rendezvényük, vagy egy új szín, amit Ön hozott be az Intézet életébe?
Ez egy nehéz kérdés, ezt első sorban a közönségnek kellene megítélnie. De ami nekem nagyon jól esett, hogy azokban a pillanatokban is, amik nem voltak a legkedvezőbbek a szlovák-magyar kapcsolatok szempontjából, a mi közönségünk bejárt a rendezvényekre. Nem voltunk soha olyan helyzetben, hogy ne lett volna közönség, hogy ne jöjjenek el az emberek. Ez azt jelenti, hogy nekik a kultúra, a szlovák kultúra, azok a beszélgetések, amik itt voltak az Intézetben nagyon fontosak voltak nekik, és ezt a pillanatnyi politikai helyzet nem befolyásolta.
Ez az egyik. A másik, hogy arra törekedtünk, hogy a kultúrát az idegenforgalommal is összekapcsoljuk. Bemutattuk itt a szlovák régiókat, a városokat, és ez szerintem egy új momentum volt az Intézet működésében. És erre, – lehet, hogy nem szerényen - de büszke vagyok, hogy sikerült.
A Budapesten működő másik két V4 ország kulturális intézetével mennyire tudnak együttműködni? Vannak közös programjaik?
A kapcsolatok nagyon jók. Vannak olyan rendezvények, melyeket már hagyományosan szervezzük együtt. Itt kiemelném a minden évben megrendezésre kerülő Visegrádi Koncertet, amire meghívjuk a zenészeket mind a négy országból, és itt együtt lépnek fel a budapesti közönség előtt.
Nagyon sikeresek voltak és most is sikeresek a filmszemlék, épp most is megy az Örökmozgó Moziban egy Visegrádi Filmszemle, ahol mind a négy ország bemutatkozik a filmjein keresztül. Minden évben több rendezvényt is meg tudunk közösen szervezni. És ez már hagyományos együttműködés.
Megemlíteném, hogy néha túl is megyünk a visegrádi kereten, hiszen néhány évvel ezelőtt létrejött egy európai unió tagországainak itt működő intézeteinek a szervezete, EUNIC, ahol a tagországokkal szintén együttműködünk. Több rendezvényünk van, most áprilisban is készülődünk egy európai programmal, ami itt lesz az Uránia Moziban és a Színművészeti Akadémián. Ez a kulturális együttműködés kiemelte fontos. Fontos, hogy bemutassuk az országot, Szlovákiát, a kultúráját. De az is nagyon fontos, hogy a magyar közönség lássa, hogy képesek vagyunk együttműködni a partnereinkkel.
Miben látja a kultúra szerepét a Visegrádi Együttműködésben? Segíthet-e a sérelmek feldolgozásában, hogy meglássuk egymásban a barátot, észrevegyük egymás értékeit, amik megvannak itt a közép-európai régióban és ezt büszkén fel is tudjuk vállalni, és hogy ne csak szégyenkezzünk a Nyugattal szemben?
Azt hiszem, hogy a kultúrának jelentős feladata van az országok, a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztésében. Úgy látom, hogy a kultúra, a művészet képes pozitív emóciókat felidézni az emberekben. Fontos, hogy a szépet, az okosat meg tudjuk mutatni az embereknek. A kultúrát nem csak szűk keretben szemlélve ott vannak a tudományok is.
Nagyon fontos a beszélgetés, a dialógus, hogy arra törekedjünk, hogy megértsük a másikat. Nem biztos, hogy egyetértünk vele, de hogy megértsük az érveit. Itt a régióban ez annál is fontosabb, mert néha úgy látszik, úgy fogjuk fel, hogy mindenekelőtt sérelmek vannak. Ha közelebbről nézzük meg a művészetet, a kultúrát, akkor viszont azt látjuk, hogy több a közös szál és nem csak történelmileg, hanem napjainkban is. A művészek együttműködnek, sok olyan film készül, amiben a közép-európai országokból érkező rendezők, színészek együtt tudnak működni és több ilyen példát is lehetne mondani.
Ez egy többrétegű összekapcsolódást jelenthet a régiónak. A kultúra sokat tehet, és mi arra törekedtünk, és ezt támogattuk, hogy a fiatal tudósok, történészek, egyetemisták között a négy országból – vagy vegyük szűkebben, Szlovákia ás Magyarország közötti kapcsolatokat - egy produktív együttműködés jöhessen létre.
A budapesti megbizatása végeztével merre fogja képviselni országát és ezt a baráti gondolkodásmódot, ami áthatotta az Ön itteni tevékenységét?
Visszatérek a Külügyminisztériumba és remélem, ott is hozzá tudok járulni, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább erősödjenek és a pozitív dolgokat tudjuk erősíteni. Ez nekem a személyes krédóm. Már kétszer voltam kiküldve Magyarországra, egyszer a Nagykövetségen dolgoztam öt és fél évig, most négy évig a Szlovák Intézetet vezettem. Látom azokat a lehetőségeket, amelyek léteznek, és amelyeket ki kell használni a két ország kapcsolataiban. És persze látom a nehézségeket is, azokról is beszélni kell, mert ha ismerjük a nehézségeket, valószínűleg orvosolni is tudjuk őket.
Ennyi hazánkban eltöltött idő után mi az, ami a leginkább megragadta Önt?
Több ilyen dolog volt, de ami leginkább – és ezt a legutóbbi négy év során különösen észleltem - hogy a magyar társadalom mennyire vonzódik a kultúrához, és hogy kész nem kevés pénzt is befektetni ebbe a szférába. Gondolok itt azokra az igazán kiváló kiállításokra, amiket itt látok Pesten, azokra a világhírű művészekre, akik felléptek Magyarországon. Szerintem ez nagyon fontos, és biztos, hogy a majdnem tíz év alatt, amit Magyarországon töltöttem, ez az egyik legérdekesebb, amit észleltem.
Az interjút készítette: Baráth Gergely
lap tetejére