Az MKP útkeresése a választási kudarc után

Nagyon gyorsan fel kell ocsúdnia, és folytatnia kell a céltudatos, a szlovákiai magyar kisebbség állampolgári jogegyenlőségét és érdekérvényesítését megfogalmazó politikáját. Nem lehet elfelejteni és lerombolni azt, amit közösségünk húsz éven át épített.

A Magyar Koalíció Pártja jelen van a regionális önkormányzatokban, a helyi politikában, struktúrái léteznek, tehát a szakszerű és szervezett politikai munka folytatásának minden feltétele adott. Azt gondolom, attól, hogy az MKP most kimaradt a parlamentből, nem kell a hosszú távú céljait, a magyar kisebbség valós beleszólási és önigazgatási jogának elérését elhibázottnak tekinteni. Épp ellenkezőleg: a csatavesztés alkalom a magyar közösségnek, hogy új, jól képzett, friss erőket mozgósítson, és a társadalmi élet olyan területeit is tevékenysége fókuszába emelje, amelyek eddig marginálisan voltak csak jelen az MKP kommunikációjában és munkájában. A regionalizmus erősítése folyamatos központi feladatunk lehet, építenünk kell a határ menti, a határokon átnyúló együttműködés azon formáit, amelyek államközi támogatáshoz kötöttek, de azokat is – pl. az európai regionális együttműködési csoportosulások tevékenységét –, amelyeket közvetlenül segít az Európai Unió brüsszeli központja. Csíráiban ennek az alapjai már léteznek. Fejleszteni kell őket, s párhuzamosan az MKP stratégiai-regionális gazdasági elképzeléseit is meg kell próbálni megvalósítani. Vannak fiataljaink, akikre építhetünk, akik nemcsak nyelveket tudnak, hanem ismerik az uniós politikákat, közösségi szabályokat, tehát szakszerűen, alaposan dolgoznak. És ugyanez a helyzet az identitásunk szempontjából fontos szakterületeken is. Élnünk kell ezzel a szellemi tőkével.

Pártunknak két képviselője van az Európai Parlamentben. Bauer Edit már a második megbízatási időszakát tölti Strasbourgban, jómagam az elsőt. Átláttuk és tudatosítjuk, mekkora jelentősége van az uniós jogrend alakításában a tagországok kisebbségi népcsoportjai képviseletének. 2004 és 2009 között az európai parlamenti munka eljutott odáig, hogy különbséget tesz őshonos kisebbség és bevándorlók között, kimondta, hogy az autonómiai bármely formája hatékony eszköze a konfliktuskezelésnek, a kisebbségi jogegyenlőségnek és jogérvényesítésnek, a diszkrimináció egyes fajtái felszámolásának. Az új európai „kormányban” már van biztosa az emberi jogoknak, ezáltal a nemzeti kisebbségek jogainak is. Az EP talaján megalakított Intergroup – frakcióközi csoport a kisebbségi jogokért – egyre több olyan eredményt ér el, amely itt, szülőföldünkön is előbbre viheti ügyeinket, különösen most, hogy már nekünk, határon túli magyaroknak Tőkés László személyében EP-alelnöki tisztségben is van szószólónk. Tehát céljainkat parlamenten kívüli politikai munkával is szolgálhatjuk. És a fentebb megfogalmazott célok megvalósítása érdekében a jövőben a Most-Híddal való együttműködés elől sem kell elzárkóznunk.

Csak emlékeztetnék: harminc éve sem volt parlamenti képviseletünk, amikor anyanyelvű iskoláinkat sikerült megőriznünk. Azt gondolom, van élet a parlamenten kívül is, csak talán újra és minél gyorsabban fel kell fedeznünk.

Mészáros Alajos ( EP képviselő, MKP)