Pozsony templomai - Kiállítás a Szlovák Intézetben

• Martina Vyskupová  
• Margita Dávidová

A kiállításról: 

A Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményéből kiválasztott műalkotások Pozsony átalakulását rögzítik a város fejlődésének és növekedésének 18. századi korszakától kezdve a 20. század elejéig, s a kiállítás tematikailag Pozsony történelmének egyik  meghatározó fejezetére összpontosít.

A pozsonyi keresztény építészet legrégebb leletei a Nagymorva Birodalom időszakából származnak, és a pozsonyi várdomb térségéhez kötőnek, amely a kora középkorban a társaskáptalan székhelyévé, így fontos egyházi és világi központtá vált. A Pozsonyi Prépostság számára nagy változást jelentett, hogy a Legszentebb Megváltó (Szent Szalvátor) temlomát mint a káptalan templomát még a 9. században áthelyezták a várból a Váralja térségébe. Az azonos patrocínium alatt álló templomot a régi épület helyén a 11. és 12. század fordulóján építették fel, és a 13. század utolsó harmadában Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelték fel. 

A 14. században a Szent Miklós templom állt a Váralja és Vödric lakosságának rendelkezésére.  A három legfontosabb templomnak számított azonban abban az időben a Szent Márton templom (akkoriban plébániatemplom), valamint a Ferencesek és az Klarisszák temploma. A vagyontalanok, öregek és betegek gondozására a város szélén állt a Szent László tiszteletére felszentelt Ispotály, és az Antoniták Ispotálya (saját kápolnájukkal).  

A 16. században a török veszély következtében néhány templomot leromboltak, és a Szent Márton dóm vált majdnem egy negyedszázadra a pozsonyi katolikusok egyedüli plébániatemplomává,  1563-tól pedig a királyok és királynők koronázó templomává.  

A 17. század második harmadának elején az erős protestáns közösség is engedélyt kapott arra, hogy saját templomot építhessen. A Jezsuita rend tagjai a mai Ferenciek terén álló templomot kapták használatba, a kisebb templomot pedig az Orsolya-rendiek.  

A 18. századi intenzív fejlődésnek köszönhetően az egész város terjeszkedni kezdett, és a városfalak lerombolásával szerves kapcsolat keletkezett az elővárosokkal. Mindegyik régi templomot átépítették, és barokk stílusjegyeket kaptak. Az elővárosokban felépült néhány új kolostortemplom, és 1770-ben létrejött a Pozsony - Újváros (Virágvölgy) plébánia. A 18. század első harmadában a Kapucinusok is kaptak templomot. Két évtizeddel később átvették a Zukermandl-on álló Legszentebb Háromság templomának felügyeletét is. A 18. század első felében a Trinitárius rend tagjai is felépítették saját kéttornyú templomukat a kolostorukkal együtt. Ebben az időben épült a mai Ispotály utcai templom és kolostor, amely a Szent Erzsébet rendhez tartozott.  A Notre Dame – i Nővérek női szerzetesrend, amely arisztokrata származású lányok nevelésével foglalkozott, a század közepe táján fejezte be saját temploma, azaz a Mária Mennybemenetele templom építését. 

A 19. század elejének eseményeit a városban a napóleoni háborúk határozták meg.  A Kálvárián az eredeti templom helyére 1824-ben a Havas Boldogasszonynak szentelt templom került, amelynek tervei még barokk szellemben készültek (a mai épület 1948-ból származik).  A dóm tornya tűzvész áldozata lett, ezért romanticizáló felfogásban átépítették. A Kapucinusok temploma és a Szent László templom homlokzata sem kerülte el az átalakítást. A szakrális építészet sokszínűségét gazdagították a zsidó imaházak – zsinagógák. A 19. század 60-as éveiben jött létre a nagy Ortodox Zsinagóga. A Neológ Zsinagóga a 19. század végén epült. A 20. század elejéről származik az utolsó az itt bemutatott épületek közül – a különlegesen egyedi, szecessziós stílusú Magyarországi Szent Erzsébet templom (az ún. Kék Templom). 

A kiállítás huszonhét műalkotásból áll, és lehetőséget kínál a látogató számára, hogy  az egyes alkotók szemével pillanthasson be Pozsony történelmi városrészeibe, amelyek az adott kornak megfelelő állapotukban tárulnak elé. 

A kiállított műalkotások a kiválasztott templomok által Pozsony történelmének egy részéről nyújtanak képet.       

Martina Vyskupová - Pozsonyi Városi Galéria    

A kiállítás 2012. május 7-ig tekinthető meg