Demmel József: A szlovák nemzet születése.

Miként közelíthet 2011-ben egy magyar történész olyan témákhoz, mint például Ludovít Štúr élete? Számomra nyilvánvaló, hogy a korábban érvényes magyar történeti kánon nem használható, elsősorban azért nem, mert korábban a magyar történészek Štúr életét és működését kifejezetten politikai szempontból interpretálták. Még a legújabb történeti szakirodalomban is úgy értelmezik, mint egy háttérbázis nélküli, marginális értelmiségit, akinek még a szlovákság körében sem voltak támogatói. Véleményem szerint ez az álláspont tarthatatlan, egyrészt azért, mert kifejezetten szakmaiatlan, másrészt pedig azért, mert egy teljes félreértésen alapul. Ha ugyanis Štúrt gyökértelen, marginális figurának ábrázoljuk, nem értjük meg azt a hatást, amit a szlovák nemzeti öntudatra és a modern szlovák nemzet létrejöttére gyakorolt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Štúr életéhez szlovák részről is annyi kultikus mozzanat, hagiografikus értelmezés tapad, amelyeket szintén érdemes kritikával szemlélnünk.

Véleményem szerint nem olyan kérdéseket kell tehát feltenni, hogy Štúr vagy Kossuth volt-e a jelentősebb politikus, vagy hogy melyiküknek volt igaza 1848-ban? Számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy miként értelmezhető Štúr életútja a 19. századi Magyarország társadalmában? Milyen családba született, milyen mobilitási lehetőségei voltak a kor társadalmában? Miből tartotta el magát? Hogyan befolyásolta életútját az evangélikus egyház, milyen társadalmi és oktatási kereteket nyújtott, és Štúr hogyan használta ki ezeket saját céljaira, sőt, hogyan próbált átlépni rajtuk? Hogyan viszonyult a nőkhöz? Mit gondolt az őt körülvevő társadalomról és benne saját szerepéről? Hiszen csak életkörülményeiből, neveltetéséből, családi hátteréből, emberi kapcsolataiból érthetjük meg azokat a mozgatórugókat, amelyek arra sarkalták, hogy létrehozza a szlovák anyanyelvűek nemzetté formálásához szükséges kulturális, társadalmi és politikai kereteket. Másrészt viszont Štúr életét vizsgálva elkerülhetetlen az a kérdés is, hogy miként épült fel az a befogadó közeg, amely eszméi, víziói számára megfelelő társadalmi hátteret szolgáltatott? Hogyan formálódott a szlovák nemzeti társadalom a korban, és milyen hatással volt e fejlődésre Štúr tevékenysége? E közösség támogatásával mi módon hozta létre az olyan alapvető fontosságú intézményeket, mint a szlovák irodalmi nyelv, a szlovák társadalmi nyilvánosság alapjait megteremtő első szlovák politikai újság vagy az első össznemzeti kulturális-oktatási egyesület? Hogyan reprezentálta ezt a közösséget a kor magyarországi társadalmi és politikai nyilvánossága előtt 1847-ben, a magyar rendi országgyűlés képviselőjeként, 1848-ban a Szlovák Nemzeti Tanács tagjaként és 1849 után? 

E kérdések megválaszolásával felülírhatók a Štúrról szóló magyar történeti diskurzus azon leegyszerűsítései, amelyek nyomán egy társadalmi támogatottsággal alig vagy egyáltalán nem rendelkező, irreális célokat megfogalmazó, végül idegen hatalmak szolgálatába álló marginális nemzetiségi értelmiségiként értelmeztük eddig őt. Ha tehát így közelítünk Štúr életéhez, akkor – véleményem szerint – elkerülhetjük, hogy az a 19. századi magyarországi társadalmi valóság, amelyben Štúr élt, azok a bonyolult, rendkívül összetett emberi viszonyrendszerek, amelyek között mozgott, leegyszerűsödjenek jók és rosszak (szlovákok és magyarok / magyarok és szlovákok) harcára, elkerülhetjük, hogy az a sokszor esetleges, ám nagyon is invenciózus útkeresés, amely őt jellemezte, céltudatos küzdelemként jelenjen meg.

Sőt, ezáltal életének, munkásságának olyan elemei is láthatóvá válnak, amelyek eddig elkerülték a szlovák közemlékezet és szakirodalom figyelmét. Csak néhány példát érdemes említeni. 

Zay Károly a szlovák nemzeti emlékezet egyik legnegatívabb figurája. Štúr kérlelhetetlen ellenfeleként tartják számon. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a kapcsolatukat, és azokat a forrásokat is felhasználjuk, amelyeket mindeddig mellőzött a szakirodalom, kiderül, hogy Ľudovít Štúrnak huszonöt éves koráig Zay Károly volt a legfontosabb patrónusa, aki anyagilag és erkölcsileg is komolyan támogatta őt, sőt, még az is előfordulhat, hogy éppen Štúr volt az, aki a legjelentősebb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Zay Károlyt evangélikus főfelügyelővé válasszák (amely pozícióban azonban Zay már valóban nyíltan a szlovákok ellen fordult). 

Ha Štúr anyagi helyzetét megvizsgáljuk, az derül ki, hogy mindeddig rejtve maradt az a foglalkozás, amelyből szinte egész életében fenntartotta magát. Hiszen a hozzá kapcsolódó szimbolikus szerepek döntő többségéből (politikus, költő, nyelvtudós) a kor Magyarországi (Uhorsko) társadalmában nem lehetett megélni. A szlovák szakirodalom ugyan alkalomadtán megemlíti, hogy Štúr időleges anyagi nehézségeinek leküzdéséhez olykor-olykor magánnevelőséget is vállalt, ám pályájának ezen rétegére soha nem irányult szisztematikus kutatói figyelem, így arra sem derült fény, hogy (leszámítva a Slovenskje národňje novini  szerkesztésével töltött időt (1845-1848), a halle-i egyetemen töltött éveket (1838-1840) és 1848–1849 zűrzavaros időszakát) életének döntő részében ebből a foglalkozásból származott az állandó jövedelme. Nevelősködött a magyar nemesi reformellenzék egyik vezéralakjánál, Prónay Jánosnál, szlovákra tanította Magyarország alnádorát, de az általában csak „élete szerelmének” nevezett Osztroluczky Etelkának (Adela) is csupán a szlováktanára volt (magának a szerelemnek a történetét egyébként 1927-1928 környékén találta ki Helena Turzerová történész és a Csehszlovákiához lojális Osztroluczky Miklós, Etelka unokaöccse). 

Azzal azonban, hogy megpróbálom a Štúr-kánon által megrajzolt Štúr-képet korrigálni, a legkevésbé sem szeretném őt deheroizálni. A célom inkább az lenne, hogy Štúrt a valós érdemeiért tudjuk értékelni.

• Bucsy Levente: Kötet a szlovák-magyar közös történelemkönyv helyett? (Magyar Nemzet Online)