Évtizedekre visszamenőleg nem volt példa arra, hogy a hatalmon, később akár ellenzékben levő politikusok közül is bárki fel merte volna vetni a Koszovóra irányuló töméntelen pénz sorsát, hiszen a titói Jugoszláviában ez éppen olyan tabu téma volt, mint az a tény, hogy a déli tartomány mellett milyen jogon várja el félmillió montenegrói, hogy az egész ország a saját szájától vonja el a falatot csak azért, hogy ők ott, a Fekete hegyeken túl jól éljenek.